magyarok a Délvidéken, 1918. nov.–2002.: Az I. világháború végén, 1918. XI. 10–14: a szerb hadsereg az →antant hatalmak támogatásával – a szerb területi igények érvényesítésére – behatolt a Magyar Királyság D-i vármegyéibe. XI. 14: a szerbek a balkáni szöv-es főparancsnoksággal kötött egyezmény alapján bevonultak Pécsre, és XI. 14–21: a Pécs–Szabadka–Szeged–Maros vonalig megszállták D-Mo-ot. XI. 25: az újvidéki szerb népgyűlés kimondta az egyesülést Szerbiával. XII. 1: Sándor régens trónörökös Belgrádban bejelentette a Szerb–Horvát–Szlovén (SHS) Királyság megalakulását. Az 1920. VI. 4: aláírt →trianoni békeszerződéssel Mo-ból 21.031 km²-t (a M. Kirság összter-ének 6,46 %-át) 1.519.167 lakossal (az összlakosság 7,27%-a) az új délszláv államnak adtak, anélkül, hogy a 378.274 (24,19 %) szerb igényein kívül figyelembe vették volna a térség népi – 459.294 (30,23 %) m., 307.344 (20,23%) ném., 145.183 (9,56 %) egyéb (bolgár, cigány, cseh stb.) nemzetiségű, 91.706 (6,4 %) horvát, 80.232 (5,28 %) oláh, 46.360 (3,05 %) tót, 10.774 (0,71%) rutén –, a lakosság 65,81 %-ának gazd., földr., kulturális és pol. viszonyait. A délvidéki magyarság létszámára, nemz. azonosságtudatára, szellemi-gazd. lehetőségeire a tör. hódoltság után másodízben, mindent eldöntő hatással volt a hatalomváltozás. A hódítók terrorja miatt tömegesen hagyták el a Délvidéket a megfélemlített, ellehetetlenített, v. a szerb hatalomnak behódolni nem kívánó m-ok. Jelentős a szülőföldjükről elűzöttek száma is. 1918–21: 39.272 m-t utasítottak ki az SHS Kirságból. A legelső és egyik legsúlyosabb csapást a 300 kh fölötti birtokokat fölosztó, 1919. II. 25: kihirdetett délszláv földreform jelentette. 1920. VIII. 27: kiadták a földigénylést szabályozó rendeletet. Megkezdődtek a betelepítések, 206.440 földigénylőt elégítettek ki, szinte kizárólag m. és ném. birtokosoktól elvett földekből, azok többségét telepeseknek (→dobrovoljácok) kapták (nem szlávok nem kaptak). Kb. 20 ezer D-ről betelepített szerb család az É-i ter-eken kapott földet, hogy így megbontsák az egységes m. településszerkezetet és a színmagyar tömböket. 1923. XI: fr. ellenőrzéssel megállapították a végleges bánáti oláh–szerb határt, Szerbia átadta az addig megszállt Csordát, Jámot és Zsombolyát, megkapta Módost, Párdányt, Surjánt, Nagygájt és Torontálújfalut. 1924. I: a szabadkai és nagybecskereki r.k. ppi helynökségek ürügyén létrehozák a belgrádi érsséget. 1918–40: a Délvidékre több mint 80 ezer délszlávot telepítettek be, több mint 200 telepes közs. v. községrész épült 13 ezer házzal. – A létalapjuktól így megfosztottak a Bácskában kb. 25 ezer m. bérest, kisbérlőt, aratómunkást. Az új állam gazd- és adópol-jában a szerbeket kivételezetten támogatta: az adókulcs a délvidéki ter-eken a mezőgazd. és ipari termelés minden ágában négyszerese volt a szerbiainak. A dobrovoljácok adóhátrálékát rendszerint elengedték, a m-okét és ném-ekét azonnal végrehajtották. – A társad. életében az 1920-as éveket a béna fásultság jellemezte: alig voltak társad. és kulturális szervezetek, elszigetelt és könnyen semlegesíthető próbálkozások történtek. 1929. I. 6: a királyi diktatúra bevezetésével, kényszerűen bár, de gyorsan magára talált a magyarság: sorra alakultak az egyes-ek, erőre kapott az önképző mozgalom, különösen a színjátszás, megélénkült a m. nyelvű sajtó: az 1920-as években a délvidéki magyarság szinte egyetlen színvonalas szellemi termékének számító Délbácska mellett munkálkodni kezdett Czine Mihály, „a Délvidék Kazinczyja”, Szenteleky Kornél (1893–1933) és köre. Megjelent a szabadkai Képes Vasárnap irod. mellékleteként kiadott Vajdasági Írás (1928–30), az újvidéki A Mi Irodalmunk (1930–33) és a Kalangya (1932–44). Az 1930-as évek elején Jug-ban 189 m. egyes. működött 23.424 taggal, 1.566.000 dináros vagyonnal és 35 hektár földtulajdonnal. Teret kaptak azok az emberek, akik képesek voltak összefogni, irányítani, befolyásolni a legkülönbözöbb anyagi helyzetű, szemléletű, korú és nemű m-okat az egyes-ekben. A gazd. tanf-ok hatása az 1930-as évek derekán már a vidék egész gazdatársad-ában észlelhető volt. A szellemi élet bástyája az 1872: alapított és többnyire folyamatosan működött szabadkai Népkör, amelynek pl. 1940: több mint 5 ezer tagja volt. Az 1940. XI. 24: megalakított Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség először tudta egyesíteni a ter. minden m. közművelődési kezdeményezését. 1941. I: már több mint 150 ezer tagja volt. A délvidéki magyarság első és utolsó pol. szerveződése a két vh. között az 1922. IX. 17: megalakított Országos Magyar Párt, amelyet a kir. diktatúra bevezetésekor, 1929. II: tiltottak be. –

A döntő többségében r.k. vallású magyarság hitéletében is sorsdöntő változásokat hozott Trianon: a csanádi egyhm. 1/4 része került a Bánátban szerb fennhatóság alá, 1935: 78.980 m. hívővel, a kalocsai főegyhm-hez tartozó Bácska 89 pléb-jával együtt. A r.k. egyh-nak az okt-ban semmilyen szerepet nem engedélyeztek, részesedése a pravoszláv egyh-zal szemben az áll. költségvetésből bántóan csekély volt. Az isk-kban működő vallásos egyes-eket (pl. Mária-kongregációk) rendeletileg tiltották be. Az Egyh. földbirtokait már 1920: elvették, csak a pléb-nként engedélyezett 10 hold föld biztosított némi jövedelmet. Az egyh. sajtó működését különösebben nem korlátozták, de 1918–38: nem folyhatott teol. képzés, 1941: a szükséges 140 helyett csak 80, jórészt idős m. r.k. pap volt szolgálatban. – A délvidéki magyarság isk-rendszerében anyanyelvű okt. csak az el. isk. 1–4., ill. 6 oszt-ában volt lehetséges. A kisgyermekek iskoláztatását rendkívül megnehezítette 1922. IX. 20: a Svetozar Pribičević-féle →névelemzési rendelet, amelynek értelmében az elvben m. isk-ba csak m. anyanyelvűekként beiratkozottak nevének m. jellegét az int-ek igazgatói határozhatták meg, e miatt ezrével kerültek – Josip Erdeg v. Petar Kral néven – az Ördög Józsefek és Király Péterek szerb isk-kba. A középisk-kban az érettségiig 1919–41: átlagosan évente 8–10 m. gyerek juthatott el. Egyetlen m. tannyelvű gimn. működött Szabadkán. A kb. 700 ezer m-nak 1919–41: mindössze 1 ezreléke szerezhetett diplomát, a frissen végzettek Jug. legtávolabbi, legelmaradottabb ter-ein juthattak álláshoz. A szabadkai jogi karon 1928–34: 11, 1935–41: 47 m. fiatal végezhetett, a zágrábi és belgrádi egy-en is elenyésző volt a számuk. A Jug. összes felsőokt. intézményében tanulók közül 1700 diákra jutott 1 m. fiatal. – 1941. IV. 10: a Független Horvát Állam kikiáltása – Jug. de jure és de facto megszűnése – után IV. 11: a honvédség visszafoglalta az 1918. XI: elszakított Bácskát, D-Baranyát és a Muravidéket (11.475 km²), ez az 1918. XI: a szerbeknek juttatott 20.799 km²-nyi ter. 55,2 %-a. Az 1.028.118 lakosból 301.000 m., 197.000 ném., 243.000 szerb, 220.000 horvát, 8000 vend, 40.000 tót, 15.000 ruszin, 15.000 zsidó, s bár a szlávok összlétszáma adta a többséget, a szerb–horvát ellentét kizárta azt, hogy a szlávokat egységes ‘többség’-nek lehessen tekinteni. A temesközi (bánáti) határ 216, a horvát határ 598, a teljes m. határ 3491 km hosszú lett. 1941 IV. 11–VIII. 16: a katonai közigazg-t polg. váltotta föl. A kormány elrendelte, hogy az 1918. XII. 31. után betelepülteknek (a horvátokat, a vegyesházasságúakat, a várandós anyákat és a 75 é. fölülieket kivéve) el kell hagyniuk Bácskát – a kb. 150 ezer érintettből, a háborús viszonyok miatt 24.921 (16,61 %) főt küldtek vissza Szerbiába. A Mo-gal való egyesítést a XII. 31: közzétett, 1941:XX. törv. mondta ki, melynek alapján a helyiek jelöltjeiből 24 képviselőt hívtak az ogy-be (1945/46: akiket sikerült elfogniuk, a komm. szerbek kivégezték). A bánáti rész Fehértemplom, Nagybecskerek, Nagykikinda, Pancsova, Versec városokkal jogilag Szerbia része, de ném. megszállás alatt maradt. – A szovjet megszállásnak kitett Bukovinából a m. kormány VI: az ottani kb. 13.500 m-t a Bácskába telepítette 10 telepes faluba (a dobrovoljácok helyére). A háborús helyzetet állandósította az egyre nagyobb arányokat öltő szerb terrorizmus; 1941. VII–X: 35 szabotázsakció (robbantás, búzatáblák fölgyújtása, járőrök legyilkolása, stb.) történt, ami ellen VII. 23: kihirdették az 1941:X., a közellátást veszélyeztető cselekményeket büntető törv-t. 1942. I: Újvidéken, Csurog és Zsablya környékén a szerb csetnik és partizán gyilkosságok megtorlásakénti razziákban 3340 (3309) főt gyilkoltak meg (tűnt el), a tetteseket Bajcsy-Zsilinszky Endre követelésére 1943. XII. 14: bíróság elé állították, de No-ba szöktek. – 1944. X–XI: a balkáni bosszú következtében a délvidéki m-ok 1918 utáni történetük legnagyobb tragédiáját szenvedték el: szinte minden m-lakta helységben a szerb partizánalakulatok tömegmészárlásainak több mint 20 ezer néven ismert, valójában kb. 40 ezer legyilkolt áldozata volt, a haláltáborokba hurcoltakon kívül. A m. kormány, a r.k. papoknak és Mindszenty József prímásnak köszönhetően a párizsi békekonferenciára készülve pontos és részletes adatokat kaphatott az eseményekről. –

Az új komm. szerb hatalom Vajdaság néven kebelezte be a II. Jug-ba a Délvidéket, újrakezdte a betelepítéseket is: 1944–48: az elűzött, legyilkolt m-ok és ném-ek földjére Boszniából, Montenegróból, az egykori Lika-Krbava vm-ből érkezett kb. 200.000 embernek 385.000 hektár földet osztottak szét, melyeknek tekintélyes része korábban a r.k. egyh. birtoka volt. A kiosztott földekből 18.000 m. is részesült. – Az egy főre eső jövedelem tekintetében Vajdaság 1947: Szlovénia mögött a 2. helyen állt, Jug. mezőgazd. termelésének 1/4-ét, a búza 1/3-át, a cukorrépa 2/3-át, a szója és a napraforgó 3/4-ét adta. A D-i ter-ek fejlesztése érdekében Jug. forrásokat vont el az É-i, m-lakta vidékektől, ennek következtében 1976-ig a Délvidék jelentősen elmaradt a gazd. fejlődésben, annak ellenére, hogy 1977: Jug. ipari termelésének 9,8 %-át, mezőgazd. termelésének 23,4 %-át adta. E ter. az összberuházásoknak 1953: 3,6, 1978: 10,9 %-ából részesült. A magyarság kb. fele egyéni gazda maradt, a földműves családok fiataljainak 95 %-a munkaalkalom híján elhagyta a mezőgazd-ot, a korszak végére az öregedő délvidéki magyarság gazdáinak átlagéletkora 50 év fölött volt. – Az 1991. III. 2: kitört délszláv háború napjainkig ható legsúlyosabb gazd. következménye a magyarságra nézve az, hogy az elszegényedés miatt 2000-re gyakorlatilag elvesztette keresőképes felnőtt lakosságának zömét, természetes életkörülményei végzetesen megváltoztak. Az ezredfordulón a Vajdaság lakosságának csak 15 %-a dolgozott a mezőgazd-ban, ez döntően a m. népességet sújtó változás volt. A gazd. kifosztása, a háborús pénzrontások következményei között tragikus az elszegényedés és a munkalehetőségek beszűkülése. – A délvidéki magyarság lelki, vallásos életében mélypont következett be 1945 után. A titói diktatúrában az áll. a r.k. egyh. javaiból max. 10 hektárnyi földet hagyott meg. A hitokt-t gyakorlatilag fölszámolták, a papok tp-on kívüli társad. tevékenységét, az ifj. körében végzett munkáját minden eszközzel üldözték. A Bácskában 1989: Szabadkára, a Bánátban 1988: Nagybecskerekre neveztek ki m. pp-öt (→Pénzes János, ill. →Huzsvár László). A m. kat-ok papjait kizárólag Zágrábban v. Splitben képezték, noha a délvidéki magyarság kb. 80 %-a r.k. A ref. m-ok zöme a közép-bácskai Bácsfeketehegy környékén települt, 1991: a háború kitörésekor kb. 22.500 hívőt tartottak nyilván. (D-Bánátban is nagyobb számban találhatók ref. m-ok.) – 2000: Bácskában a szabadkai ppség 46, Bánátban a nagybecskereki ppség 27 m. pléb-t tartott számon. Az újvidéki kat. Agapé Kiadó azonos c. folyóir-ot is kiad, és megjelenik a Hitélet c. ferences lap is. A magyarság hitélete az 1990-es évek első felében a háborús körülmények hatására megélénkült, a hitokt. szerepe megnőtt és terjed a m. tannyelvű isk-kban. A r.k. egyh. papjai közül többen a nemz. érzelmű m. értelmiséget erősítik irod-kulturális és közéleti tevékenységükkel (Bogdán József, Bognár Attila). Noha a m-ok között a vallás nemz. tudatfenntartó szerepe még nem kielégítő, a komm. rendszer viszonyaihoz képest a változás figyelemreméltó. – Az okt. ter-én is tragikus változások történtek: míg 1918. XI: az elcsatolt ter-en 645 m. nyelvű el. isk. és óvoda működött, 1941: az I. Jug. összeomlásakor csak 204 isk. és 27 óvoda létezett. 1945. IX: 732 el. isk-ban 34.782 m. tanuló kezdte meg a tanévet, a 4 m. tannyelvű középisk-ban több mint 6 ezer m. diák tanult. A titói diktatúra alatt az intézmények és a tanulók száma folyamatosan csökkent: pl. 1966–86: az isk-k száma 197-ről 127-re (35,6 %-kal), a diákok száma 40.363-ról 27.308-ra (32,4 %-kal) csökkent. A m. középiskolásoknak csupán 54 %-a tanulhatott anyanyelvén, az egy. ösztöndíjakból és diákotthoni férőhelyekből a m-ok évtizedek óta 3–5x-ös hátrányban vannak a szlávokhoz képest. A délvidéki magyarság hallgatói közül 1980: 5 % jutott koll. férőhelyhez, a montenegróiak több mint 40 %-ával szemben. 1957-től működött az újvidéki egy-en m. tanszék, 1969: alapították a (2002-re gyakorlatilag elsorvasztott) Hungarológiai Intézetet; Szabadkán m. nyelvű közgazd., Nagybecskereken villamosmérnöki, Újvidéken jogi kar működött. Az I. Jug-ban minden leírt v. nyilvánosan elhangzott m. szó fölött őrködött a cenzúra, az 1930. évi sajtótörv. szellemében. Mo-i sajtótermékek csak igen csekély számban juthattak be Jug-ba. A délvidéki magyarságnak 4 napi-, 22 heti-, 18 havilapja volt, az 1930-as években művelődési intézményei virágoztak.

A komm. Jug. m. nyelvű sajtójában és kv-kiadásában, közművelődésében a kezdeti – taktikai – föllendülést, a titói „antisztálinista sztálinizmus” céljai váltották föl. A délvidéki magyarság 1945 óta egyetlen napilapja, a Magyar Szó az 1991-es háborúig kb. 30.000, hétvégéken kb. 70.000 példányban jelent meg. 1978: Jug-ban 45 m. nyelvű újság létezett, köztük az 1934 óta folyamatosan megjelenő, 2002: is komm. jellegű Híd, s az Új Symposion folyóir. 1949 óta működik az Újvidéki Rádió, 1971 óta az Újvidéki Televízió m. nyelvű adása. Az 1990-es évek közepéig a m. nyelvű kv-kiadás az újvidéki Forum Kiadóra korlátozódott, az 1998 óta létező m. szellemi műhely, a kv-kiadóként is működő tóthfalui Logos hamarosan átvette a délvidéki magyarság szellemi életének irányítását. A színházak közül a nagy múltú szabadkai Népszínházat az ig-ja álmodern „ámokfutásával” 1990-re tönkretette, s vele az É-Bácskában hagyományosan színvonalas m. színjátszást, amit az idényjellegű Tanyaszínház sem tudott pótolni. 1974: szervezték meg az újvidéki m. színházat. A közművelődési élet közp-jának számító szabadkai Népkör és a m-lakta városok egyesületei és együttesei a 20. sz. végén a pénztelenséggel küszködve csak részlegesen tudták kielégíteni az anyanyelvű művelődés igényeit. – A délvidéki magyarság az ezredfordulóra a délszláv háború miatti tömeges menekülés, a nagyarányú korábbi beolvadás/beolvasztás és elvándorlás, a nagymértékű elöregedés és az alacsony születésszám miatt tört-ének eddigi legválságosabb pontjára érkezett, lélekszáma 2002: nem éri el a 300.000 főt, átlag életkora magas, a Vajdaságban számaránya 15 % alá esett. A m-ok tudatában a korábbi „jugoszlávizmus” kártékony maradványa, a kilátástalanság és elbizonytalanodás összessége él. A vegyes házasságok aránya már az 1980-as évek elejére meghaladta a 40 %-ot. Az 1995 utáni újabb szerb betelepítések következtében pl. Szabadka lakosságában a magyarság 50 % alá szorult, az É-bácskai és É-bánáti m. falvak elöregedés miatti elnéptelenedése a betelepülő délszlávoknak ad újabb tereket. A délvidéki magyarság körében kialakult és mindennapossá lett szerb jellegű életforma, erkölcsi és szokásrendszer a minden szempontból alárendelt helyzet néplélektani szentesítésének, megpecsételésének is felfogható. Dom.L.

Dunatáj. 3. köt. Bp., 1946. – Salacz 1975. – A. Sajti 1987. – Vajdaság. Tények, adatok. Újvidék, 1987. – Jelentések a határon túli m. kisebbségek helyzetéről. Bp., 1988. – M-ok Jug-ban 90. A VMDK évkönyve. Ada, 1990. – Hódi Sándor: Önmagunk vállalása. Uo., 1991. – Domonkos László: M-ok a Délvidéken. Bp., 1992. – Magyarok Jug-ban, a magyar kisebbség helyzete Vajdaságban. (Kézirat, 1992) – Matuska Márton: A megtorlás napjai. Ahogy az emlékezet megőrizte. Bp., [1992] – Botlik József–Csorba Béla–Dudás Károly: Eltévedt mezsgyekövek, Adalékok a délvidéki magyarság tört-éhez. Uo., 1993. – Kocsis Károly: Jug., egy felrobbant etnikai mozaik esete. Uo., 1993. – Mirnics Károly: Kisebbségi sors. Újvidék, 1993. – Szöllősy Vágó László: Népünkkel, népünkért. A szabadkai Népkör krónikája 1872–1992. Szabadka, 1994. – Csuka János: A délvidéki magyarság tört. 1918–1941. Bp., 1995. – Mirnics Károly: Kis-Jug. hozománya. Uo., 1996. – Pándi Lajos: Köztes-Európa 1756–1997 (Kronológia). Uo., 1999. (Kisebbségi adattár VIII.) – Bácsország [Millenniumi szám]. Szabadka, 2000. – Hódi Sándor: Légüres térben. 10 évi küzdelem a délvidéki magyarságért. Tóthfalu, 2001. – Arday Lajos: M-ok a Délvidéken, Jug-ban, Bp., 2002. – Uő: Reformok és kudarcok. Jug. utolsó évtizedei és ami utána következett. Uo., 2002.